A húgyúti fertőzéseket, vagy ahogy a köznyelv nevezi a felfázást, a baktériumok elszaporodása okozza, mégpedig tízből kilenc esetben az E. coli baktérium. Sok nő és kisgyermek életét keseríti meg a makacsul visszatérő hólyaghurut, ezért jó tudni, hogy e kellemetlen probléma kezelésére is van természetes megoldás. Kialakulás: a vesék által kiválasztott vizelet egészséges egyénben gyakorlatilag a húgycső legvégső szakaszáig steril.
A húgyutakat a baktériumok leggyakrabban alulról felfelé terjedve fertőzik meg, de ritkán az is előfordul, hogy a vérben keringő baktérium a vesébe kerülve okozzon gyulladást. A gáttájékon vagy a hüvely környékén elhelyezkedő bélflórából származó baktériumok felfelé haladva, a húgycsövön át érik el a hólyagot, a húgyvezetéket és a vesemedencét. Korábban hólyaghurutról (cystitis) illetve vesemedence gyulladásról (pyelonephritis), ehelyett ma inkább az alsó és felső húgyúti fertőzés felosztást használjuk. Előfordulás: a gyermekkori fertőzések között a légúti, az emésztőrendszeri betegségek után a harmadik helyen állnak az alsó húgyúti fertőzések. Csecsemőkorban a húgyúti fertőzések gyakoribbak a fiúknál, mivel a veleszületett húgyúti apparátust érintő fejlődési rendellenességek náluk sűrűbben fordulnak elő, mint a lányoknál. Az első életév után már fordított a helyzet, mert rossz higiéniás viszonyok esetén a hüvelybemenetbe került szennyeződésből (pl. székletből) könnyebben terjed felfelé a fertőzés a rövidebb női húgycsövön. Felnőtt korban a húgyúti fertőzés lényegesen ritkább. Férfiaknál 40 éves kor felett emelkedik az előfordulása, ami összefügg a prosztata megnagyobbodásával járó problémákkal. A nőknél a kor előrehaladtával egyenletesen nő a fertőződésre való hajlam. Egyes vizsgálatok szerint kapcsolat van a húgyúti fertőzések gyakorisága, a szexuális aktivitás és a szülések száma között. A nők mintegy 11%-a kap valamilyen húgyúti fertőzést évente. Külön kell említeni a nemi életet kezdő ifjú hölgyek aktusok során szerzett hólyaggyulladását, az úgynevezett mézeshetek hólyaghurutot, mely az aktív szexuális élet következtében alakul ki. Tanulmányok szerint az apácáknál 10-15 -ször kevesebbszer fordul elő a hólyaghurut, mint a normál populációban. A húgyúti fetőzés tünetei: az alsó húgyúti fertőzés (másnéven felfázas, vagy orvosi nevén cystitis) jellemző tünetei a következők: fájdalmas, nehézkes, időnként csípő vizelés, gyakori vizelési inger (tenezmus), kis mennyiségű, gyakori vizeletürítés, hólyagtáji fájdalom, alhasi diszkomfort, erősebb, kellemetlen szagú vizelet. Gyermekkorban hőemelkedés is előfordulhat egyéb enyhe általános tünetek, bágyadtság, étvágytalanság mellett. A kisebb gyermekek, csecsemők természetesen nem tudják a panaszaikat megfogalmazni, náluk a nyűgösség, a vizelet normálistól eltérő színe, illetve erősebb, kellemetlenebb szaga lehet a húgyúti fertőzés jele. Sokszor - nagyobbaknál is - a szemmel láthatóan véres vizelet az egyetlen tünet. Húgyúti fertőzés kezelése d-mannózzal: az E.coli baktérium okozza a húgyúti fertőzések mintegy 80-90 százalékát. Az E.coli baktérium hozzátartozik az emberi bélrendszer nomális bélflórájához, de még ez a normális E.coli sem szabadna, hogy a húgyhólyagban vagy a húgyutakban tartózkodjon. Ezeken a területeken osztódva és sokszorozódva, nemkívánatos gyulladásokat okozhat. Az E.coli "sejtfala" apró ujjszerű kitüremkedésekkel van teli. Ezeknek a kitüremkedéseknek csúcsa összetett aminosav cukor molekulákból, úgynevezett lektinnekből áll. Az E.coli lektinek képesek hozzátapasztani a baktériumokat a húgyutak és a húgyhólyag belső falához, és ezért nem tudja kimosni a vizelet. Azonban az E.coli szívesebben kapcsolódik a D-mannóz molekulához, egy olyan komplexet alkotva, ami kiürül a következő pisilésnél. Amikor nagy mennyiségű D-mannózt juttatunk a szervezetünkbe, az majdnem teljesen kiválasztódik a vesében a vizeletben, gyakorlatilag bevonva az ott jelenlévő E.coli baktériumokat, így azok már nem tudnak tovább tapadni a húgyutak ill húgyhólyag belső falára. Ennek köszönhetően az E.coli szó szerint kimosódik a szervezetünkből normális vizeléssel! D-mannóz kontra antibiotikumok: miért jobb, ha d-mannózzal mossuk ki az E.colikat a szervezetünkből, és nem antibiotikumokkal öljük meg őket? Amikor antibiotikumokat szedünk, az megöli a baktériumokat, de úgyanakkor kiírtja a hasznos baktériumokat is. Hosszan tartó és gyakori antibiotikum használat komoly zavart okozhat a szervezet bélflórájában és néha komoly egészségkárosító hatása van különösen az immunrendszer működésére. (Úgy tartják, hogy az elmúlt években felbukkanó gyilkos E.coli olyan mutáns, amit állatok antibiotikumokkal történő hosszan tartó etetése okozott.) A d-mannóz nem öli meg sem a hasznos, sem a káros baktériumokat. Mindössze abban segít, hogy eltávolítsa az E.coli-t a húgyutakból. Míg az antibiotikumos kezelés jelentősen megváltoztatja a az egészséges működéshez szükséges bélflóra működését, a D-mannóz azáltal távolítja el a rossz" baktériumokat (igazából jó baktériumok, csak rossz helyen), hogy hozzájuk tapad, és így azok kiürülhetnek. A d-mannóz már az emésztőrendszer felső részében felszívódik, így a normálisan csak a vastagbélben található hasznos baktériumokra nincs hatással. A d-mannóz előnyei: nincsennek mellékhatások, természetben is előfordul, nem írtja ki a hasznos baktériumokat, nem avatkozik bele a szervezet normális működésébe, nem befolyásolja a vércukor szabályozást, kisgyerekek is szedhetik, hypoallergén, néhány nap után biztonságosan abba hagyhatjuk a szedését, nem okoz allergén reakciókat. Élesztő mentes, hosszan tartó és megelőző kezelésre is kiváló. Nem kell, hogy orvos írja fel, nincs rossz íze. Hatóanyagok: D-mannóz: 2000 mg.